Az 1896-os milleniumi kiállítás – avagy egy új korszak kezdete

Amikor fővárosunkra, Budapestre gondolunk, a nyüzsgés és a városi élet mellett egyből eszünkbe jutnak a város főbb nevezetességei; impozáns épületei, amik mára már a főváros és egyben az ország turisztikai attrakcióivá váltak. Szuvenír boltok ezreiben kaphatóak olyan ajándék tárgyak, amelyeken Budapest szimbolikus épületei és helyszínei pompáznak.

Ilyen például a Lánchíd, a Hősök Tere, a Vajdahunyad Vára vagy az Iparművészeti Múzeum is. Azonban azt talán kevesen tudják, hogy Budapest mai látképe nagyban köthető az 1896-ban megrendezésre került Ezredéves Országos Kiállításhoz.

1896-ban került elfogadásra az a törvénycikk, amely a honfoglalás ezredik évfordulóját kívánta méltóképpen megünnepelni:

Az 1896. évi VIII. Törvénycikk a honalapitás ezredik évfordulójának megörökitésére alkotandó müvekről *

1. § A törvényhozás a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése czéljából elhatározza, hogy

a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében a honalapitó Árpádot és a nemzet egész történelmi multját megörökitő emlékmüvet állit,

b) az ország hét külömböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen emlékoszlopokat emel,

c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állitja fel,

d) országos szépmüvészeti muzeumot létesit s annak gyüjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel,

e) az ország különböző vidékein 400 uj népiskolát állit fel.

2. § A ministerium megbizatik, hogy az 1. §-ban felsorolt alkotásokkal járó munkálatokat végrehajtassa. E munkálatok költségeinek fedezésére a következő hitelek engedélyeztetnek:

a) Budapesten a honalapitó Árpádot és a nemzet történelmi multját megörökitő emlékmü felállitására 802,640 frt;

b) az ország hét pontján emlékoszlopok emelésére 350,000 frt;

c) Szent István lovas szobrának felállitására és e szobor körüli tér rendezésére 300,000 frt;

d) a szépmüvészeti muzeum létesitésére s gyüjtemény anyagának gyarapitására 3.200,000 frt;

e) 400 uj népiskola felállitására 673,000 frt.

3. § A 2. §-ban jelzett s összesen 5.325,640 frtot tevő költségből 1.225,436 frt már az 1895. és 1896. évi állami költségvetésekbe beillesztve lévén, a fenmaradó 4.100,204 frtnyi szükségletből 74,604 frt a pénztári készletekből fedezendő és az 1895. évi IV. tc. 2. §-ának „átmeneti kiadások” III. (Ministerelnökség) fejezete alatt számolandó el, 4.025,600 frt pedig a munkálatok előhaladása szerint szükséges részletekben a következő évi állami költségvetésekbe veendő fel.

4. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, végrehajtásával a ministerelnök, a pénzügyminister és a vallás- és közoktatásügyi minister bizatnak meg.”

A törvény szövege egyértelműen leírja, hogy Budapest és az ország néhány pontja milyen változásokon kell, hogy átessen, továbbá azok költségeire is pontosan kitér. A törvény megalkotása mellett, 1896. május 2. és október 31. között Budapesten megrendezésre került a már említett – Ezredéves Országos Kiállítás vagy más nevén, a Millenniumi kiállítás is.

Néhány érdekesség a Millenniumi Kiállításról:

-A közel fél éves kiállítás fél millió négyzetméteren, a mai Városliget területén került megrendezésre;

-A kiállítás helyszínén épült létesítmények összköltsége 4,5 millió Ft, az emlékhelyeké pedig közel 5,2 millió Ft volt;

-A látogatók száma több forrás szerint meghaladta a 6 millió főt;

-Csak hazai, magyar termékek, alkotások kerültek bemutatásra;

-Az óriási terület, illetve a látogatók magas száma miatt a kiállításra öt különböző bejáraton, úgynevezett főkapukon lehetett eljutni, ezek közül a leglátványosabb és egyben legforgalmasabb az Andrássy út és a Király utca felőli főkapu volt;

-Az előkészületek és a szervezettség olyan tökéletes volt, hogy az odalátogatóknak még térképet is nyomtattak;

-A legtöbb, a kiállításra épült létesítmény, pavilon és kiállítóház az esemény végeztekor lebontásra került.

Az eseménysorozat célja nem csupán az elmúlt 1000 év előtti tisztelet, hanem az elkövetkezendő időszakban, a jövőben való hit és Magyarország gazdasági és kulturális sikerességének reprezentálása – egy új korszak kezdete.

A május 2-án rendezett ünnepi megnyitón I. Ferenc József illetve a királyi család is részt vett.
Az esemény nyitóhelyszíne a már lebontott, neoreneszánsz stílusban 1885-ben épült Iparcsarnok volt, a Városliget területén. A megnyitó estéjén az Operaházban bemutatásra került a Szent István opera, a következő napon pedig a Mátyás-templomban tartott hálaadó mise megtartásával tisztelegtek az esemény előtt.

A városligeti egykori Iparcsarnok épülete az előtte lévő parkkal – Országos Általános Kiállítás csarnoka (lebontották). A felvétel 1890 után készült.
Forrás: Fortepan.hu

A már akkoriban is impozánsnak számító ünneplés mellett természetesen az odalátogatók szórakoztatásáról sem feledkeztek meg. Több mint 500 különböző pavilonban mutatták be hazánk kulturális és történelmi örökségeit. Ilyen volt például a Dinamit Nobel-részvénytársaság pavilonja, amelyben a robbanótöltetek és a dinamit gyártásának néhány folyamatát követhették végig az érdeklődők; a gyermekpavilon, ahol a királyi család gyermekeinek ruházatát és egyéb különböző tárgyait tekinthették meg vagy a Néprajzi kiállítás pavilonja, ahol a kor magyar műalkotásai kerültek bemutatásra.

De volt külön pavilonja a Magyar Királyi Honvédségnek is, orvosoknak, a cementgyárnak, a mezőgazdaságnak és a faiparnak is. A pavilonok felállításának célja, hogy minden olyan terület vagy iparág bemutatásra kerüljön, amely hozzájárult Magyarország akkori gazdasági és kulturális sikeréhez.

Millenniumi kiállítás: Sörkostoló pavilonja. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (balra)
Millenniumi kiállítás: Tejgazdasági pavilon. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (jobbra)
Millenniumi kiállítás: a Hubert pezsgógyár tagjai a pavilonjuk előtt. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (balra)
Millenniumi kiállítás: Zenepavilon. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (jobbra)

A pavilonok felállítása csupán egy része volt az eseménysorozatnak. Talán a legfontosabb és máig is fontos turisztikai és kulturális helyszín, a Történelmi Épületcsoport főbb tagjaként 1896-ban épült Vajdahunyad Vára.

Városligeti-tó és a millenniumi kiállításra épített Vajdahunyad vára a hozzávezető fahíddal.
Balra a Kaputorony, jobbra pedig a segesvári palotahomlokzat látható a bástyatoronnyal. A felvétel 1896-ban készült.
Forrás: Fortepan.hu

Az Alpár Ignác tervezésű, Budapesten található Vajdahunyad Vára valójában egy “másolat”. Az eredeti épület az erdélyi Vajdahunyadban található várkastély, amely egykoron a Hunyadi-család birtokában állt.

A Történelmi Épületcsoport másik fontos épülete, a máig álló és működő Mezőgazdasági Múzeum. Az objektum fontossága abban rejlik, hogy az épület egyes részei a hazánk számára fontos stílusjegyeket őrzi – ezzel tisztelegve a magyar történelem és kultúra előtt.

Az Épületcsoport felsorolásából nem maradhat ki a Jáki Kápolna sem, amely szintén az 1896-os kiállításra készült el. A templom talán meglepő módon, ekkor nem vallási, hanem csupán építészeti célzattal épült, ugyanis az eredetileg szintén fa épület a román építészeti stílust kívánta bemutatni.

A Vajdahunyad Várához hasonlóan a Mezőgazdasági Pavilon és a Jáki Kápolna is olyan népszerűségnek örvendett, hogy végül a város vezetése kijelentette, állandó épületként kell elkészíteni, így végül 1908-ban megépült a ma is látható, Vajdahunyad Vára, a Mezőgazdasági Múzeum és a Jáki Kápolna.

Millenniumi kiállítás: A Román stílusú épületcsoport. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (balra)
Millenniumi kiállítás: Városligeti híd. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu (jobbra)

A kiállításra ellátogatók a kultúra, a magyar építészeti csodák és a gazdasági sikerek ünneplése mellett természetesen szórakozásra is vágytak, ennek céljából hozták létre az Ős-budavára Mulatókomplexumot, amely az Állatkert mellett kapott helyet.

Az épületegyüttes a török időket idézte, a feljegyzések és a fényképek alapján meglehetősen hűen tükrözte az említett korszakot.

Millenniumi kiállítás: Az Ős-Budavára mulatókomplexum bejárata az egykori Fehérvári-kapu másolatával.
A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan.hu

A több mint 70.000 hektáros területű komplexum számos sörözőt, kávézót, kocsmát és vendéglőt foglalt magában, ezzel is biztosítva a nagy számú látogatók teljes körű és kényelmes kiszolgálását. Emellett pedig zenés mulatságok is szórakoztatták az odalátogatókat a nap minden percében.

Ahogy a kiállításra épült létesítmények zöme, úgy ez a komplexum is fából, illetve gipszből készült. Az Ős-Budavára a sikerek és a népszerűség miatt azonban 1896-ban még nem, csupán 1910-ben épületbiztonsági okokból került végül lebontásra. A város vezetése a létesítmény újraépítésének magas költsége miatt végül letett annak végrehajtásáról.

Sajnálatos módon, az eseményre építtetett pavilonok, házak és egyéb épületek többsége az ünnepség után nem sokkal lebontásra került. Ennek ellenére 1896 óriási mérföldkő volt Budapest fejlődése számára. Ekkor indult meg többek között az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Vámház körúti csarnok építése. Létesítésre került a Vígszínház és a Fővárosi Állat- és Növénykert több épülete, valamint Szent István lovas szobra. Ne feledkezzük meg a Vajdahunyad Váráról, a Mezőgazdasági Múzeumról, a Jáki kápolnáról, valamint a szintén 1896. május 2-án első útjára induló Kisföldalattiról sem.

Borítóképen: Az ezredéves kiállítás madártávlati képe

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: whatsapp
Megosztás itt: email

Ez most a legfrissebb

Ez is érdekelhet

Színes fotók a szocializmus éveiből

Fotóválogatásunk első részében az 50-es, 60-as és 70-es évekből gyűjtöttük össze azokat a páratlan, legjobb pillanatban elkapott képeket, amelyek a

Az első pesti magyar színház

Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámájának előadásával nyílt meg 1837 augusztusában Pest első állandó, magyar nyelvű színháza az Astorián – avagy ilyen volt a Pesti Magyar Színház.

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Bővebben...