Gróf Széchenyi István 1832-ben, Pest Vármegye Rendeihez címzett röpiratában, közel 100 oldalon keresztül részletezte, egy, a magyarok számára elengedhetetlen, kulturális intézmény, a “Játékszín” létrehozásának fontosságát.
A gróf színházalapítási vágya nem váratott sokat magára, hiszen az 1846. évi 41. számú törvénycikkben, a Magyar országgyűlés elrendelte a nemzeti játékszín megvalósítását. A hivatalosan is első magyar színház – a Nemzeti Színház – pályafutását 1837-ben, az Astoriánál kezdte. A mai Múzeum körút – Rákóczi út sarokháza melletti épület adott otthont a színházéletnek, egészen 1908-ig, miután tűzveszélyesnek nyilvánították, s 1913-ban véglegesen le is bontottak. A színház egyébként közadakozásból és Pest Vármegye támogatásával épült fel, amelyre gróf Széchenyi a fent említettek szerint gyűjtést is szervezett.
A Népszínház utcai épület
A Nemzeti Színház társulata ezután, a Blaha Lujza téri Népszínház, 1875-ben épült, díszesebb és sok szempontból tágasabb épületében folytatta működését.
Az előadásokat 1908-tól tartották itt 1964-ig. Eredetileg, az egykori dalszínház épülete csak ideiglenes otthont adott volna a nemzeti színháznak, amíg fel nem épül a kifejezetten erre a célra tervezett épület (a korábbi helyén), amire az első világháború kitörése miatt végül nem került sor.
A helyszín, és maga az épület 56 éven keresztül adott otthont az előadásoknak, s két világháborút és egy szabadsárharcot is megélvén, a kezdődő metróépítkezésekre hivatkozva, 1964-ben bejelentették lebontását. Kétség sem fér hozzá, hogy mindkét épület lebontásával a budapesti látkép ikonikus, történelmileg is jelentős épületeket veszített el, melyek hangulatára már csak régi képekről és nagyszüleink történeteiből emlékezhetünk.
Borítóképen: Rákóczi út 3 – Nemzeti színház épülete a mai Astorián. A felvétel 1880-1890 között készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083
