Imádjuk Petra frissességét, bensőséges, érzelmekkel és színekkel teli képeit. Színes rajzaiban hangulatokat, élményeket ragad meg, amelyekre bárki ráismer a saját életéből. Mindig is imádta a rajzolást, és nagy kihagyás után végül nemrég kezdte újra az alkotást. A sűrűbb időszakokból fotók formájában menti át a benyomásokat, érzéseket, hogy mindig kéznél legyen néhány ötlet az alkotáshoz. Berlin kavalkádja és Budapest fényei jelentik számára a legfontosabb inspirációs forrást, szerencsére egyikből sincs hiány az életében.
Mi a te történeted, hogy találtad meg a rajzolást, a grafikusi hivatást?
Kiskorom óta imádok rajzolni. Már 6 évesen is az volt az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy rajzoltam, matricákat másoltam és színeztem. Aztán az általános iskolában az egyik osztálytársam édesanyja elindított egy rajziskolát párhuzamosan az első osztállyal. A Rajziskola lett a második otthonunk, ott nőttünk fel a barátaimmal, készültünk együtt a rajzversenyekre, felvételikre és bár azóta a rajzos csapat minden tagja más országban telepedett le, minden évben találunk alkalmat összeülni egyszer-kétszer.
Én végül teljesen más területen helyezkedtem el, de a rajzolás iránti vágy mindig ott volt bennem – végül hosszú kihagyás után 4 éve újra elkezdtem alkotni. Akkor már matricák helyett inkább Budapestet, hangulatokat, érzéseket, élményeket próbáltam megragadni és papírra vetni.
Egy ideje Berlinben élsz. Mi tetszik a legjobban ebben a városban? Mit változtatnál meg benne?
2017-ben költöztem ki Berlinbe, viszont az egyetemet Budapesten fejeztem be 2019-ben, így inkább kétlakinak mondanám magam, mint budapestinek vagy berlininek. Mindkét várost imádom, mindkettőt másért, hiszen nagyon különbözőek. Budapest gyönyörű, főleg hétköznap éjjel szeretem, amikor az esti fényekben szinte egyedül biciklizhetek. Persze a szerelem, a barátok, a család miatt is ide húz a szívem. Berlin viszont az elmúlt 3 év alatt a második otthonom lett – imádom, hogy annyira nyitott és szabad, hogy tele van élettel és kultúrával, és főleg azt, ahogy az emberek a többi emberhez viszonyulnak. Ami nagyon feltűnő különbség, az az, hogy Berlinben az emberek nyíltan kíváncsiak a többiekre. Az utcákon, biciklin, U-Bahnon mindenki bátran kémleli a többiek arcát ami az elején nagyon furcsa volt, mostanra viszont megszerettem:)
Szeretem azt is, hogy a város Budapesttel ellentétben nem centralizált, hanem minden kerületben megtalálható minden, a jó ételektől kezdve a kultúrán át a bulikig.
És hogy mit változtatnék benne… Azt hiszem, semmit.
Mint szabadúszó grafikus, hogyan sikerül koncentrálnod a hétköznapokban és továbbra is fenntartani a kreatív, „go with the flow” érzést?
Régebben próbáltam rendszert vinni az alkotásba, de rájöttem, hogy ez nem feltétlen tesz jót. Amikor erőltettem, általában nem voltam elégedett az eredménnyel. Vannak viszont olyan időszakok, amikor rengeteg impulzus ér és tele vagyok ötletekkel, ilyenkor ezeket leírom, vagy lefotózom, hogy később, amikor az alkotási vágy bennem van, csak épp ötletem nincs, akkor a régi élményekből tudjak szemezgetni. Emiatt rengeteg rosszul sikerült, elmosódott kép van a telefonomban, amik csak nekem jelentenek bármit is, mert hangulatokat próbáltam elkapni vele, hogy amikor sok idő után ránézek a képre, eszembe jusson az az érzés, amit le akartam rajzolni a pillanat megörökítésekor. Amikor ezeket a képeket nézegetem, várom, hogy eltaláljon az a bizonyos flow érzés..
Kik a kedvenc művészeid / ismert vagy ismeretlen személyiségek, akik hatással vannak rád, és miben tudsz kapcsolódni hozzájuk?
Mostanában leginkább Instagramon inspirálódok- szinte csak kortárs grafikusokat, illusztrátorokat, designereket követek, akik napról napra jobbnál jobb dolgokkal teszik tele a feedemet. A reggeli kávé mellé, félálomban nagyon inspiráló nézegetni az ő alkotásaikat. A mostani kedvenceim közé tartozik Seula Yi, Victoria Semykina, Varvara Kendel és még sorolhatnám.
Amikor pedig a helyzet engedi, kiállításokra járok itthon és Berlinben a kedvenc múzeumaimba. Nagyon szerettem például a Frida Kahlo kiállítást itthon 2 éve, a bécsi Leopold Múzeum állandó kiállításait, a Tate Modern-t, a potsdami Barberini múzeum tavalyi neo-impresszionista és a 2017-es Hoppertől Rothko-ig kiállítását.
A képek az ArtBridge Shop weboldalán is elérhetőek.
Zborai Eszter
