Miért tölti egy tucatnyi egyetemista a szabadidejét rakétatervezéssel és nemzetközi megmérettetésekre való felkészüléssel? A BME Aerospace Team marketing koordinátorával és főmérnökével beszélgettünk.
A csapatról Illyés Andrástól (társalapító, csapatvezető) hallottam először, akinek távlati céljai között az is szerepel, hogy asztronauta legyen – vele készült interjúnkat itt olvashatjátok. Kézenfekvő volt, hogy Andráson túl a csapat többi tagjával is beszélgessünk erről az izgalmas közösségről. Kérdéseinket Princz Katalin (marketing koordinátor) és Pálfi Bars (társalapító, főmérnök) válaszolták meg.
A csapatban jelenleg közel húszan dolgoznak, a női kollégák aránya pedig több mint 30%, ami ezen a szakterületen kiváló aránynak számít. 2020-ban Illyés András főszervezése és Pálfi Bars műszaki támogatása nyomán jött létre Magyarország első CanSat versenye, ahol a résztvevő középiskolás diákoknak egy üdítősdoboz méretű mérőberendezést kellett megtervezni, elkészíteni és üzemeltetni. A CanSatek felbocsátásához a szervezők sajátfejlesztésű rakétájukat használták. Az esemény kimagaslóan jól sikerült, így a szervezők kedvet kaptak a folytatáshoz: megkezdték a rakétatechnikával kapcsolatos munka komolyabbra fordítását.
Kezdetét vette a kapcsolatépítés, irodalomkutatás és kísérletezés, végül 2021 szeptemberében jött létre a BME Aerospace Team. Elkezdték felépíteni a csapat brandjét, tagokat toboroztak, miközben kijelölték a főbb műszaki irányokat is. A csapatba jelentkezők kétkörös interjún vettek részt, a továbbjutók pedig egy nyolchetes onboarding folyamaton mentek keresztül.
A csapattag-jelöltek az onboarding során először szakmai előadások, képzések alkalmával szélesíthették rakétatechnikai tudásukat. A későbbiekben pedig a European Rocketry Challenge (EuRoC) névre hallgató verseny szabályzatával, valamint a technikai követelményeivel is megismerkedhettek. A folyamat közben folyamatosan monitorozták a résztvevők teljesítményét, tagjelöltek még ZH-t is írtak. A legjobban teljesítők pedig az Aerospace Team tagjai lettek.
Az említett EuRoC verseny a portugáliai Ponte de Sorban zajlik majd, ahol huszonöt csapat fog megmérkőzni egymással idén októberben. A csapatok a kontinens számos egyeteméről érkeznek majd a városba. A BME Aerospace Team első és egyben egyedüli magyar csapatként képviseli Magyarországot és a Műegyetemet a 9000 méteres szilárd hajtóanyagú kategóriában. A külföldi egyetemek csapataival igen aktív viszonyt ápol a BME Aerospace Team, Európában összesen negyvenegy csapat foglalkozik rakétatervezéssel.
Vajon hogyan is kell elképzelni ezt a versenyt? „Már maga a kiválasztás sem egyszerű” – kezdte Bars – „Egy rendkívül átfogó dokumentációs csomagot kell összeállítani, vízióval és célokkal megtámogatva a műszaki tartalmat. A kiválasztás után további dokumentumokat kell benyújtanunk, például szimulációs fájlokat és különféle riportokat. Ha ez mind megvan, még akkor sem garantált, hogy indíthatunk rakétát a versenyen. A helyszínen teljesíteni kell az úgynevezett flight readiness, illetve a launch readiness review-t. Ezek biztosítják, hogy a rakéta repülésképes, illetve indítható.” A motorsportokhoz hasonlóan itt is alaposan át kell vizsgálni a járművet (rakétát). A hosszú ellenőrző listák minden pontjának teljesítése szükséges ahhoz, hogy a rakéta biztonságosan felbocsátható legyen, felbocsátási engedélyt kaphasson.
A szóban forgó EuRoC egy egyhetes rendezvény, amelyet egy technikai versennyel egybekötött konferenciaként kell elképzelni. Az eseményen részt vesz a portugál nemzetvédelmi miniszter és számos űripari cég képviselője is, akik előtt a csapatoknak pitchelni kell munkájukat. A szervezők tehát figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak a mérnöki vonal legyen erős, hanem a marketing és a projektmenedzsment is – ebben pedig a BME Aerospace csapata igazán erős. A csapatban nem csak mérnökök dolgoznak: a csapattagok között van jogász, de geofizikus és csillagász hallgató is az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, valamint orvostanhallgató a Semmelweis Egyetemről egyaránt.
A csapat tehát sokszínű, Kata szerint pedig „ez hatalmas előny, mivel minden szakterületnek van felelőse, a komplex problémákat pedig közös munkával képesek vagyunk megoldani”. A csapat ezen képessége a projekt multidiszciplináris jellege miatt kiemelten fontos, és ahogy Bars fogalmaz, „egy mérnöki fókusszal rendelkező projekt esetében is elengedhetetlen az összehangolt munka a gazdasági és marketing területekkel”.
Mivel ilyen különböző helyekről érkeztek a tagok, felmerül a kérdés, hogy kell-e valamilyen előképzettség? Bars szerint valamennyi általános műszaki alaptudás szükségeltetik, de a fontos az, hogy egy adott csapattag a pozíciójának megfelelő kompetenciák birtokában legyen. Ennek megfelelően írták ki a pozíciókat annak idején a toborzási folyamatban, konkrét helyekre kerestek embereket. A jelentkezést nem végzettséghez kötötték, hanem a felvételi eljárás során bemutatott kompetenciák, tudásvágy és fejlődési potenciál voltak a meghatározó szempontok. A keresett pozíciók között volt például full-stack developer, gépészeti tervezőmérnök és beágyazott szoftverfejlesztő is.
Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyi munka hogyan férhet bele egy egyetemista időbeosztásába, de Kata eloszlatta aggályaimat: „Személyesen tartott heti megbeszéléseink vannak, amit a pandémia okozta bezártság után kiemelten fontosnak gondoltunk – sokkal jobb és effektívebb mindent személyesen megbeszélni, és jobban össze is kovácsolja a csapatot. Nem napi, hanem heti feladataink vannak, így mindenki úgy osztja be magának az idejét, ahogy szeretné. A megbeszéléseken egyeztetjük az előző héten elvégzett feladatokat (azok eredményét), illetve átbeszéljük a következő heti teendőket, esetleges blokkoló tényezőket. Abszolút rugalmas a munkabeosztás, a megbeszélések esetében pedig lehetőség van online becsatlakozásra is, így összességében nem ütközik sem az egyetemmel, sem a magánélettel.”
Az is érdekelt, hogy mik a távlati céljaik. Ha ősszel véget ér az EuRoC, merre szeretne a csapat továbbhaladni? „Rövidtávú célunk természetesen a portugáliai versenyen való helytállás. Emellett a rakétasport magyarországi meghonosításán dolgozunk, hiszen rengeteg lehetőség rejlik benne – és nem csak mérnököknek. Továbbá más versenyeken való részvétel és egy saját fejlesztésű hajtóművel rendelkező rakéta fejlesztése is tervben van.” – mondta Kata.
Bars úgy fogalmazott, hogy a csapat célja egy olyan közösség létrehozása a Műegyetemen és Magyarországon, ahol a rakétatechnika iránt érdeklődő hallgatók gyakorlati tapasztalatokon keresztül mélyíthetik el az elméleti tudásukat a témában, ezáltal fejlesztve az egyetemi keretek között nem, vagy csak részben elsajátítható képességeket.
Végül feltettem a kedvenc kérdésemet: van-e élet a Földön kívül? „Nehezen tudom elképzelni – pusztán statisztikai alapon –, hogy ennyire különlegesek, egyediek lennénk az univerzumban. Szerintem az ember szeret saját magának a valóságosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Porszem méretűek vagyunk az univerzumhoz képest, tehát ha itt megtörténhetett, hogy értelmes élet fejlődött ki, akkor máshol is van esély arra, hogy legyen élet valamilyen formában.” – válaszolta Bars.
