Az Atlanti óceánon átrepülve az USA nyugati részén találjuk a világ legnagyobb, legöregebb és legnehezebb élőlényét. Mindezt úgy, hogy hiába lépünk szinte rá, mégsem vesszük észre őt. Ugyanis ez a kb. 100.000 átlagos méretű budapesti lakás kiterjedésének megfelelő, hatmillió tonnás és megközelítőleg 14 ezer éves élőlény egy erdő. Becses neve Pando.
Miért tekinthetjük őt egy élőlénynek? Az erdő elsősorban genetikailag azonos nyárfákból áll, amiknek gyökérzete egy gombafajnak, vagyis hifának köszönhetően egymással teljes összekapcsolódásban élik mindennapukat. Az organizmus az évezredek során túlélt számos erdőtüzet, szárazságot, sőt még egy jégkorszakot is.
Talán Pando esete is jól mutatja milyen fenntarthatóan tud létezni egy organizmus, ha annak “minden” tagja egy közösségbe szerveződve tudja egymást segíteni. Hálisten ez a fajta szerveződés nem csak a világ másik oldalán található meg, hanem a modern várostervezés is elkezdte átvenni a természet által demonstrált modellt. Stockholmban a 2010-es évek kezdetén egy újfajta fatelepítési rendszert fejlesztettek ki, amire egy évtizeddel később csak SFR-ként, vagyis Stockholmi Faültetési Rendszerként hivatkozunk.
Mi a Stockholmi Faültetési Rendszer sikerének oka?
Emberként könnyen belehelyezkedünk egy kutya, egy delfin, vagy akár egy hörcsög perspektívájába, hiszen ezek az élőlények közel állnak emlősségünkhöz. Azonban a növények – elnézést a túlzó trivialitásért – szintén élőlényeknek tekinthetőek… (Sőt, a bolygónk legrégebbi – közel 500 millió éve – jelen lévő komplexebb élelőnyei.) Elismerem nekem is nehéz faként gondolkozni.
Így nem is csoda, hogy a tudomány csak hosszas várakozás után döbbent rá: a fák bizony nem csak a fény felé nyúlnak, vízzel és humusszal táplálkozva nőnek. Bizony, gyökérzetük a kapaszkodás mellett számos más dologra is alkalmas. Fontos kommunikációs eszköz is, ami egy hifákból szerveződő, kvázi internetes hálózat része. A fák ezen a rendszeren keresztül kommunikálnak egymással, de a táplálék megosztására is remek megoldás számukra.
Ha rátekintünk egy tipikus városi fára, mit látunk rajta? Az élettől megfáradt, ritkás lombkoronájú, a betont göröngyösre dudorító, magányos, fejlődésben elakadt, egyszóval szomorú élőlényt fedezünk fel. Miért alakult ez így?
A régi szokások mentén a városi fákat egy földdel feltöltött “beton kádba” helyezték. Gyökérzetük emiatt nem tudott se lefelé, se oldalra terjeszkedni megfelelően (emiatt göröngyösek a járdák). Így egyrészt megálltak a növekedésben, másrészt nem tudtak rácsatlakozni a kiterjedtebb, hifák által támogatott ökoszisztémára.
Stockholmban pedig ezzel a régi, nem túl élőlény-barát megoldással szakítottak kb. egy évtizede, és azóta folyamatosan ügyelnek a faültetési projekteknél, hogy egy bonyolultabb, de sok szempontból kifizetődőbb megoldással támogassák a városi fákat és ezáltal minden más organizmust – köztük az embereket is.
Ha nem elég indok fáink jóléte a rendszer mellett, akkor íme pár bizonyított tény és pozitívum az alábbi táblázatban, ellentét párokba rendezve a hagyományos módszerhez képest:
| Hagyományos | SFR |
| Magasabb CO2 érték | Egy autó által 100 kilométeres távon kibocsátott CO2 megkötése éves szinten |
| Szennyvíz problémák | Vízvisszatartás – akár 5000 liter fánként |
| Rosszabb városi levegő | Évente 1,3 kg finompor szűrés |
| Szárazabb városi levegő | Napi 400 liter vízpárologtatás |
| Túlmelegedett mikroklíma | Mikroklíma hűtése |
| Nagyobb szélnél nagyobb kidőlési esély | A gyökerek mélyebbre nyúlása miatt stabilabb fák |
| Városi zaj felfogásának hiányossága | ~10db zajcsökkenés |
| Szomorúbb városkép | Boldog fák, boldog város 🙂 |
Milyen módszert alkalmaznak pontosan az SFR-ben?
Első lépésként a telepítést végzők kiássák a zöld sávot (előfordul, hogy akár autó parkolókat is beáldozva), nagyjából hasonlóan, mint egy távkábel telepítésekor is teszik. Ezután – amennyiben volt – eltávolítják a fa gyökérzete körül lévő “betonkádat”. Miután helyet csináltak a különböző rétegeknek, elkezdik feltölteni az árkot.
Először egy úgynevezett nyers bioszén réteget fektetnek le, majd erre különböző köveket, sziklákat (pl. andezit) hordanak, a közöttük lévő hézagot pedig finomszubsztrátummal töltik fel, ami egy speciális talajkeverék. Így a növény gyökérzete később táplálékban gazdag közegben tud majd fejlődni – a gyökérzet vastagodásakor a sziklák mozgatásával, állandóan mozgó talaj mellett egy harmónikus együttműködés jön létre. Fontos mozzanata a telepítésnek, hogy a kialakított többrétegű talajt geotextillel fedik le, mivel ez segít távol tartani a felszíni por beszivárgását.
Végül pedig egy levegőző vízelvezető kút is a fa közelébe kerül. Ezzel összegyűjthető és rögtön a fa gyökérzetéhez vezethető a felszíni víz. Természetesen a folyamat végén az élőlény telepítése sem marad el.
Immáron Budapesten is él a stockholmi modell
Jó hír a fővárosi fák és emberek számára, hogy immáron Budapest is alkalmazza a faültetési rendszert. Egészen pontosan a Bartók Béla körúton és az V. kerületi Arany János utcában találhatóak meg a városi környezetbarát innovációk “koronázott” királyai!
Tehát ha szeretnél boldog fákat látni, most már tudod: nem kell Pandoig utaznod!
