Hogyan segít a service design az élhető és okos városok tervezésében?

Sokszor halljuk mostanában a smart city (okos város) szópárost, és sokunknak a technológia és a mérnöki tervezés égisze jut eszünkbe. Azonban tényleg így van ez? Csak a technológia és az expertek szaktudása segít egy várost “okossá” alakítani? Na de hol van a lakosság, akik a terek, fejlesztések, városi szolgáltatások valódi használói? 

Még mielőtt belevágnánk a közepébe, lépjünk hátra kettőt és gondoljunk bele, hogy Kane Tanaka, a világ jelenleg is élő legidősebb embere 1903-ban született. Akkor, amikor a Föld lakosságának ~14 százaléka lakott városokban. Napjainkra ennek aránya meghaladta az 50 százalékot. Ez nem kevés, pláne ha belegondolunk, hogy 1903-ban még csak ötöd annyian –nagyjából 1,5 milliárdan – éltek ezen a kedves bolygón, jelenleg pedig csak a városokban ~4 milliárdan élnek, a városi lakosság száma pedig egyre inkább (exponenciálisan) növekszik.

Nem is csoda, hogy Kínának az elkövetkező évtizedekben nagyjából 500, még nem létező 2-300 ezer fős városra van szüksége, hogy tartani tudja a lépést. Talán nem is kell mondani, hogy mennyire nem mindegy, hogyan nyúlunk hozzá ehhez a kérdéshez és milyen újra- és áttervezések mentén alakítjuk tovább városainkat.

Modern társadalmaink legnagyobb és legsürgetőbb kihívásai közé tartozik, hogy városaink bizonyos részeit sok esetben újra kell szerveznünk, terveznünk. Természetesen Kína esete egy extrém példa és a legtöbb országnak, államnak nem azon kell törnie a fejét, hogyan fog még pár száz várost építeni… Viszont azon egyre inkább,

hogyan fogja a már meglévő, sok száz, vagy éppen ezer éves múlttal rendelkező területeket a mai igények mentén tovább alakítani, és a meglévő karakterisztikába és rendszerekbe újakat kialakítani. Mindezt rövid időn belül, drasztikus változtatások beiktatásával.

Erre nem csak a folyamatosan növekvő lélekszám, de a már meglévő lakosság életminőségének javítása miatt is fontos reagálni. A fenntarthatóság, a mobilitás, az egészséges és biztonságos élet, a lakhatás, a kultúrához való hozzájutás, a sportolási lehetőségek, a zöld területek, az utcák és épületek állapota mind, külön-külön és együtt, egy ökoszisztémába tömörülve határozzák meg egy város prosperálását. 

Várostervezés, kicsit máshogy

Természetesen a városok tudatos tervezése nem egy modern kori találmány. Már az ó- és középkorban is aktívan alakítottuk őket, hogy hogyan, hol és milyen funkciók legyenek az emberek számára biztosítva. A modern városok alapjait a 19. század végén és 20. elején-közepén fektették le, amikor az iparosodás kezdte kinőni magát, a kereskedelem és az azzal is kapcsolatos mobilitás pedig aktívan alakította a városi látképet. Nem is csoda, hogy az utak a kereskedelmi csomópontok köré lettek tervezve, tovább építve és kiszolgálva az egyre növekvő forgalmat. Az építkezések és nagyobb infrastrukturális fejlesztések is a kereskedelmi célokat voltak hivatottak támogatni. Az emberek életminősége pedig csak ezután, reaktívan vált évtizedekről évtizedekre egyre fontosabbá, sokszor a nyomor elviselhetetlensége miatt. 

A jövő azonban máshogy néz ki. A kereskedelmi célú és ipari fejlesztések is nagyon fontosak maradnak továbbra is, de az ember szükségletei is egyre nagyobb szerephez jutnak. Így nem elegendő, ha csak egy építészekből, mérnökökből és politikusokból – vagyis expertekből – álló bizottság dönti el a beruházások sorsát, a közterek céljainak és funkcióinak meghatározását, és a technológiai fejlesztéseket, vagyis a városokat egy élettelen terepasztalnak tekintve. Természetesen továbbra is nagyon fontos munkát végeznek és kicsit sem szabad degradálni szerepüket. Mindazonáltal

elengedhetetlen, hogy részvételiségen keresztül az emberek egyéni és közösségi igényei, véleményei, viszonyulásai és meglátásai szerves részét képezzék a tervezésnek. 

Miért fontos, hogy elmozduljon ebbe az irányba? Egyrészt egy-egy beruházás akár több százmilliós (vagy azt meghaladó) összegű lehet, így ha bizonyítottan valós igényekre ad választ, nagyobb – nem konkrétan csak pénzügyi – megtérüléssel járhat annak sikere. Másrészről olyan maradandó, sokszor nehezen visszacsinálható fejlesztésekről van szó, amiknek valós hatása van az ott élő emberekre, a helyi lakosok szükségleteinek megismerése pedig sikeresebb végeredményhez vezethet. Ami nem kis szinten játszik közre abban, hogy egy település milyen arányban tudja megtartani a számukra legideálisabb lakosságot, vagy új lakókat vonzani.

Hogyan segít a service designer?

A részvételi tervezés egyre jobban terjed a világ számos, felvilágosult városaiban. Barcelona, Koppenhága, Bécs, New York (és még sorolhatnánk), illetve már Budapesten is számos olyan projektet figyelhetünk meg, ahol a konkrét tervek megszületését egy, a lakosokkal kialakított aktív viszony előzi meg. 

A szaporodó lakossági fórumok, kérdőívezések, konzultációk mentén a döntéshozók, azaz a megrendelői oldal, lényegesen jobb képet kaphat a lakossági igényekről, akik ezáltal úgy érezhetik, hogy valóban meg lettek hallgatva. Azonban, nem ezek a legmegfelelőbb eszközök a párbeszéd kialakítására és a valódi, sokszor bújkáló igények feltérképezésére, hiszen főként passzív és futószalag szerű információk kerülnek így a rendszerbe. Ezek mellett pedig fennáll a kockázata, hogy egyes érdekcsoportok elbillentik az egyik, vagy a másik irányba azokat. Arról a félelemről nem is beszélve, hogy egy silós önkormányzati folyamatban mi lesz a sorsa ezeknek az információknak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ilyen fajta adatgyűjtéseket abba kellene hagyni, csupán el kell fogadni, hogy nem minden probléma – főleg a mikro, lokálisokra gondolva – megoldásában nyújt segítséget, és sok esetben másfajta módszerek bevonását is érdemes megfontolni.

Itt jön képbe a service designer, aki főként kvalitatív felméréseken (interjúk, beszélgetések, etnográfiai megfigyelések, stakeholder elemzések) keresztül képes megérteni a teret,  annak szolgáltatásait használók perspektíváit, illetve minden stakeholder véleményét, igényét is.

Sőt nem csak erre hivatott, hanem arra is, hogy strukturáltan, szintetizálva adja át a felgyülemlő információkat a kivitelezői, döntéshozói oldal számára.

Egyfajta szócsövet alkot a két fél (lakosok és kivitelezők) között, továbbá szimplán megfigyelőként, érdekek nélkül vesz részt a munkában, ezzel elősegítve, hogy valós igények landoljanak azon a bizonyos asztalon. Mindezek mellett pedig – akár más, nem saját kutatási eredmények esetében is – segíti az információkat a döntéshozói igények és lehetőségek fényében mérlegelni és priorizálni.

Kérdez, választ kap, szintetizál, tesztel és tervez…

A service design eszköztára és módszertana amellett, hogy a design researcher remek közvetítő tud lenni, lehetőséget ad, hogy end-to-end segítse a teljes folyamatot. A kutatástól (exploring) kezdve, az abból származó eredmények mentén kialakított ötletek prototipizálásán és tesztelésén keresztül képes meghatározni, hogy milyen irányba szükséges a terveket kialakítani. Továbbá milyen funkcióknak és szolgáltatásoknak érdemes megszületnie a végén – legyen szó online, vagy offline megoldásról. Mindezt úgy, hogy figyelembe veszi, hogy a ráfordítható erőforrások fejében mely ötletek valósíthatóak meg, és melyeket érdemes későbbre halasztani (vagy egyáltalán nem megvalósítani).

Hogyan? 

  • Segít definiálni a pontos, valós problémákat. 
  • Minden érintettet, aki valamilyen módon kötődik a projekthez, megkérdez és megismeri perspektíváikat.
  • Több hetes, de sok esetben hónapos, nagy volumenű kutatást végez. Számos esetben a kvalitatív részt kvantitatív és más adatgyűjtő tevékenységekkel kiegészítve. 
  • Szintetizál, vagyis a kutatás, megfigyelések során felgyülemlő információkat közérthetően, strukturált formában adja ki a kezéből.
  • Folyamatosan validálni törekszik a hipotéziseket és ötleteket. A véleményeket, tanulságokat és tapasztalatokat visszaforgatja az addig tanultakba.
  • A konkrét ötleteket prototipizálja és teszteli, annak eredményeit és tanulságait, visszaforgatja az eredeti ötletbe, ezzel elősegítve egy fenntarthatóbb és  felhasználóbarátabb végeredmény megszületését.
  • A kollaboráció elősegítésére törekszik, vagyis az egyik fél információit szállítja a másik számára, és fordítva. Segítve ezzel a közös megértést és döntések megszületését. 

A jövő biztosan az okos városoké, viszont fontos, hogy a városokat ne csak a technológia tegye okossá, hanem a benne lévő emberek, valamint mindaz a tudás, amivel segíteni tudják a döntéshozókat, kivitelezőket. Így egy élhető, sokak számára megfelelő, mikro problémákra és kihívásokra is választ adó, és az igényeket kielégítő városok születhetnek.