Általában még a nem budapesti lakosok egy része is tisztában van fővárosunk fontosabb kerületeivel, és noha a megfelelő sorszámok és nevek összekapcsolása olykor a helyieknek is fejtörést okoz, többnyire mindegyikükhöz tudunk kötni egy-két jellegzetes helyszínt vagy gondolatot. A kerületek tanulmányozása azonban nem csak az elnevezések szempontjából lehet rövid kivonata az eltelt évszázadoknak: ha ugyanis elhelyezzük őket a város térképén, rögtön láthatjuk, hogy kialakulásuk és fejlődésük története egyben Budapest bővülésének és terjeszkedésének, az agglomeráció változásainak históriája is.
Amikor 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött a főváros, eredetileg még tíz kerülettel rendelkezett, az idők során azonban, részint a kerületi átrendezések miatt, részint a városhatárok kitolódása miatt ma már ez a szám huszonháromra rúg, amíg a városrészek száma (pl.: Albertfalva, Lágymányos, Csillebérc, Kelenföld, Corvin-negyed) még ennél is több, ugyanis mintegy kétszázhárom alegységet különböztethetünk meg a kerületeken belül – ezek száma pedig a mai napig növekszik, így alakult ki például 2007-ben az ún. Palotanegyed. Érdemes megemlékezni néhány kivételről, mint a Margitsziget, amely nem tartozik egyetlen kerülethez sem, hanem közvetlenül a fővárosi önkormányzat gondozza (korábban egyébként a XIII. kerület része volt).
A kerületek rendelkeznek a maguk önkormányzatával és hatásköreivel, sőt, számos esetben még saját címerrel, zászlóval és testvértelepülésekkel is, munkájukat pedig egymással összehangoltan végzik, és a Fővárosi Közgyűlésben tolmácsolják a központi önkormányzat felé – így a kerületek mintegy ,,városok a városban” működnek. Az őskerületek nevei nagyrészt megegyeztek a maiakkal, még ha területük és határaik módosultak is az idők folyamán, így az I. kerület (Várnegyed, Tabán, Krisztinaváros), a II. kerület (Víziváros), Óbuda (III.) vagy Kőbánya (X.) már Budapest egyesítésekor is léteztek.
Az első nagyobb bővülésről 1930-ban beszélhetünk: a főváros kerületeinek száma ekkor tizennégyre emelkedik, amíg a környező kis méretű, de nagy népsűrűségű területek Budapesthez csatolásával a lakosság összlétszáma is jelentősen megnövekszik. A korábban Buda csaknem teljes területét lefedő I. kerületet ekkor osztották fel, több újabb kerületet alakítva ki ezzel, illetve néhány egyéb külterület is ekkor jutott a főváros hatáskörébe, mint például a Budakeszi erdőségek vagy a csepeli állami kikötő.
Ekkortól alakulnak ki olyan ma már hagyományosnak számító kerületek és munkásnegyedek, mint Zugló (XIV.) vagy Angyalföld (XIII.), illetve a Belvárost (IV.), azaz Pest történelmi központját ekkortól veszik körbe az olyan pesti kerületek, mint Lipótváros (V.), Terézváros (VI.), Erzsébetváros (VII.) és Józsefváros (VIII.), amelyek még a török hódoltság után jöttek létre, a városfalak lebontását követően, a bevándorló német telepesek jóvoltából. Ferencvárossal (IX.) kiegészülve az is közös még ezekben a kerületekben, hogy a Habsburg-dinasztia egy-egy tagjának nevét viselik, amíg a Nagykörút egyes szakaszait ugyancsak ezen kerületek neve alapján különböztetjük meg (József körút, Erzsébet körút, stb.).
A következő mérföldkő a kerületek történetében 1950, amikor kialakul az ún. Nagy-Budapest a környező települések egy részének (Cinkota, Mátyásföld, Sashalom, Békásmegyer, Pesthidegkút) beolvasztásával – ettől a ponttól kezdve a főváros kiterjedése és mérete javarészt eléri mai formáját. A Rákos-patak (Rákoscsaba, Rákospalota, Rákosszentmihály) ugyancsak ebben az évben kerül Budapest hatáskörébe, azonban a későbbiek folyamán még történik néhány változás, így például 1994-ben Soroksár Pesterzsébetből való kiválásával létrejön a város XXIII. és egyben legkisebb kerülete.
Emellett a Belváros és Lipótváros szintén összeolvadnak, a IV-es sorszámot pedig az újonnan létrehozott Újpest kapja meg, amíg a XI. kerület ekkortól veszi fel az Újbuda elnevezést, ami egyébként a legnépesebb fővárosi kerület címével is büszkélkedhet. Népsűrűség szempontjából egyébként Erzsébetváros áll az első helyen, a legnagyobb területtel pedig Rákosmente (XVII.) rendelkezik, valamint egyéb érdekességként megemlíthető, hogy Budapest lakossága 1980-ban érte el csúcspontját, ekkor ugyanis több mint kétmillió lelket számlált a ma körülbelül 1,7 millió fővel rendelkező főváros.
Ocsovai Ferenc
